En is betoltottem a 18.
eletevemet, mint mindenki mas, aki bevonul a hadseregbe.
1942-t irunk, szeptember elsejet, en pedig a II.
vilaghaboru kellos kozepen talaltam magam..., mondjuk mindig is az volt az almom, hogy katona legyek es szolgaljam a hazamat.
Most lehet, hogy morbidan hangzik, de kivancsi vagyok, hogy milyen erzes emberre loni, kivancsi vagyok arra a sokkerzetre, ami elkap es arra a hihetetlen buntudatra, ami azokban a percekben atjarja az egesz testemet a talpamtol a fejemig, az agyamtol a szivemig es vissza.
En ezzel a nagyvonalu es gatlastalan lelkesedessel leptem be a hadseregbe.