Sokan ugy tartjak, hogy a szakszerutlen, propagandisztikus, manipulativ vagy egyszeruen csak dilettans multertelmezesekkel a tortenesznek semmi dolga sincs.
En nem osztom ezt a velemenyt.
Eppen ellenkezoleg: ugy gondolom, hogy a tortenesz fontos tarsadalmi feladata az ideologiailag durvan meghatarozott, a mult ismert es igaznak elfogadott tenyeitol eltavolodo, manipulativ es propagandisztikus celzatu ertelmezesek hiteltelenitese meg ha az abszolut objektiv igazsag nem is tarhato fel.
Egotortenelmem elso kotete arrol szol, hogyan lettem tortenesz.
A masodik, melyet az olvaso a kezeben tart, arrol, hogy milyen tortenesz lettem.
Mikent vegeztem a munkam a modern magyar tortenelem kutatojakent, kutatasszervezokent, az Osiris, az Akademiai es a Kossuth Konyvkiado szerzojekent es sorozatszerkesztojekent, hazai es kulfoldi konferenciak eloadojakent, radio- es tevemusorok szereplojekent es nem utolsosorban az ELTE, majd az egri Eszterhazy Karoly Foiskola s tobb kulfoldi universitas, mindenekelott az amerikai Indiana Egyetem es a kolozsvari Babes-Bolyai Egyetem oktatojakent.
Az elso kotethez hasonloan ebben is igyekeztem kivulrol szemlelni magam, s kritikusaim es meltatoim optikajan at egyarant lattatni torteneszi tevekenysegemet.
Bar a partpolitikahoz kotheto csatarozasoktol kovetkezetesen tavol tartottam magam, idonkent megis szemelyeskedo tamadasok kereszttuzebe kerultem.
Ezek soran egyesek a legkulonfelebb politikai cimkeket igyekeztek ram aggatni.
Ugy gondolom, hogy e megbelyegzo torekvesek nemcsak rolam szoltak, hanem tukroztek a rendszervaltozas utani magyar tarsadalom erzekenysegeit, indulatait es frusztracioit is.
Visszatekintesemben ezert ezekrol is reszletesen beszamolok.